Kéthavi ajánló

A Barnabás Házban, a Hargitán tölthettem egy júliusi hetet mozgássérültek, látáskárosultak között. Úgy készültem, hogy hátha tudok segíteni valamiben nekik, hátha adhatok valamit. Sokkal többet kaptam. Közelről szemlélhettem Jézus Krisztust ezekben az emberekben. Megszégyenítően áradt belőlük a megelégedés, a hála, a derű- körülményeik ellenére. Még mindig a fülemben cseng az egyikük kérdése: „ha Isten mindent elvenne tőled, amiért nem adtál hálát, akkor mi maradna neked?” Megköszönted már az egészségedet? Az ép lábaidat, vagy látó szemed, írni tudó kezed? Erre bátorítalak ezen a nyáron. Biztosan sok szép helyet bejártok kirándulások, táborozások alkalmával… Nyáron ennek van az ideje. Adj hálát mindezért! Sorold el útközben, egy csendes tíz percben, köszönd meg Istennek! Ő örül neki, ha mindezekért hálás vagy. És meglátod, eljutsz a Legfontosabbig is. „Az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Róma 6,23) Jézus Krisztus a legnagyobb kincs. Élj Vele!
Ebben a lapszámban bemutatkoznak a székelyudvarhelyi fiatalok, kiderül a rejtvényfejtők sorsolásának nyertese és a reménység drámája is elétek tárul. Nemrég igazi meglepetés ért: egy borítékolt levelet is kaptam! (Ilyen eddig csak a rejtvényfejtők esetében történt.) Írója postán küldte el a Mustármagba a cikket. Vajon melyik lehet az?

Júliusi-augusztusi szám

Bemutatkoznak benne a székelyudvarhelyi fiatalok, kiderül a rejtvényfejtők sorsolásának nyertese, és az Élet Szava Alapítványról is olvashattok benne.
Augusztus elején várható...

Késni

fog a júniusi lapszám... Személyes elfoglaltságom (szesszió), valamint rajtam kívül álló okokból (nem működött az internetkapcsolatunk az elmúlt héten).

Sajnálom... és igyekszem minél hamarabb eljuttatni hozzátok.

A júniusi lapszámban az aradi fiatalok mutatkoznak be, valamint a Kvint is válaszol néhány kérdésre...

Májusi ajánló

Múlt vasárnap imaórán a mások feletti ítélkezésről volt szó. Az emberi ítélkezés nem igazságos, felszínes és látszat utáni. Magamra ismertem. Hányszor fogalmaztam meg másokról elítélő véleményt csupán a látszat után, felszínesen! És megtartottam magamnak. Vagy egy harmadik személynek magyaráztam meglátásomat. Pedig a szeretetteljes testvéri intés, észrevétel nem keres kerülőutakat. Egyenesen beszél. Vállalja a meglátását és először Istennel, majd az érintett személlyel osztja meg. Van mit megbánnom és van még mit tanulnom.
Az Internet világában könnyű semmitmondó becenevek mögé bújni és onnan biztonságosan bölcselkedni. Így kellett volna, úgy kellett volna. Háború után sok a hős. Te kihez fordulsz meglátásaiddal? Vállalod a neved? Ha őszinte, építő a szándékod, akkor először személyesen beszélsz az illetékessel. Talán választ kapsz fel nem tett kérdéseidre, figyelmen kívül hagyott látószögekre. Mert több szem többet lát. Valamint „Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat…”(1 Thesszalonika 5:11) Ez lenne a cél.
A világhálóról, annak előnyeiről, csapdáiról többet hallhatunk majd az Országos Baptista Ifjúsági Konferencián, Zilahon. Ugye ott leszel?
Ebben a lapszámban a perecseni ifjúság mutatkozik be élvezetes, barátságos stílusban. Az általuk bemutatott példaképektől mi is tanulhatunk. Az igemagban egy fontos kérdésre kaphatunk választ, ami pünkösd közeledtével igencsak aktuális. Továbbá együtt örülhetünk azokkal, akik életmentő változásról számolnak be. Fogadjátok őket szeretettel!

Áprilisi ajánló

Nemrég alkalmam volt hallani az egyik vezető természettudományi televíziócsatorna húsvéti műsorajánlóját. Megtalálni vélték Jézus Krisztus sírját- a felvételeken látható volt a holttest a koporsóban. A tények legyőzik a hitet, szólt a jelmondat, én pedig azon gondolkodtam el, hogy miért is foglalkoznak ezzel a témával olyan buzgón. Nagy kampánya volt Dan Brown könyvének is megjelenésének idején, amely szerint a Biblia és az egyház hamis képet ad Jézus Krisztusról, de a könyvből, és az annak kapcsán indított tudományos kutatások során állítólag kiderül az igazság. Azt is el kell hinni.

Melyiket tartod hiteles forrásnak? Emberek spekulációit, sajátos nézőpontból bizonyított tudományt? Vagy a mindentudó, mindenható, öröktől fogva létező Isten kijelentett szavát?

Te kinek hiszel ezen az ünnepen?

Ha a feltámadott, élő Krisztusnak, Aki legyőzte a halált, a bűn hatalmát, akkor nem uralkodhat a bűn, a „csalárd szív” kívánsága az életedben. Szánj időt az önvizsgálatra!

Sokakat el lehet hitetni nagy szavakkal, kitalált statisztikákkal, „bizonyított” tényekkel. Talán te is tudod, aki már szokva vagy az Internet világához, hogy mindent nem szabad elhinni, amit egyes oldalakon oly lelkesen, „tudományosan alátámasztva” állítanak. Ha többet szeretnél az internetes témáról hallani, akkor figyelj majd oda az Országos Baptista Ifjúsági Konferencia előadásain…

Addig is, ebben a lapszámban olvashatsz a marosvásárhelyi ifjúságról, két Tamás bizonyságtételéről, lépcsőházas szülinapról, bibliaiskolásokról, fiatal házasokról, mindenki Regi nénijéről és sok jó programról…

Áldott feltámadási ünnepet kívánok nektek!

U.I. A Mustármag csak ma érkezett meg hozzám, ezért az ünnep után kerül postázásra...

Márciusi ajánló

kép: Szőllősi Orsi

Osztálytársaimmal együtt szívesen viseltem a kokárdát nemzeti ünnepünkön, március 15-én, míg a többségében magyarlakta területeken éltem. Azonban mióta onnan elköltöztem, nemigen került fel a kabátomra. Gyávaságból? Környezetváltás miatt? Nem tudom. Tény, hogy könnyebb ott magyarnak lenni, ahol a többség az.

De mi a helyzet a nem-e-világból-való „nemzetiségemmel”? Nehéz ott felvállalni a Krisztuskövetést, ahol te vagy az egyetlen. De könnyebb ott, ahol sokan vannak? És ott is ugyanazt kell vállalni?

A jelenlegi lapszámban egy olyan ifjúság mutatkozik be, amely közösségeinkből az egyik legnagyobb. Néhányan személyesen is vallanak arról, hogy nem elég egy csoporthoz csak úgy csatlakozni, elvegyülni, felvenni a viselkedésmintát. Az Úr Jézus az Ő követésére hív el. Akkor is, ha sok társad van, akkor is, ha csak kevés.

A Tavaszi üzenet komoly felhívás számunkra. Ugyanakkor olvashattok még jó néhány tervezett programról, eseményről, sítáborról.

A Kitekintőben pedig igazából magunkba kell tekintenünk…Kívánom, hogy legyen elég alázat bennünk, hogy fogadhassuk az intést!

Kolozsváriak ifi7végéje

Szinte már hagyományszámba megy az, hogy a megszokott heti ifialkalmak mellett évente kétszer ifihétvégét szervezünk, ami attól különleges, hogy az egész hétvégét, vagy legalább két teljes napot (szombat és vasárnap) együtt töltünk.

Az ilyenkor megszervezett tevékenységek nagyon sokszínűek, van köztük sport, különböző játékok és vetélkedők, városnézés, filmnézés, főzés, vasárnapi közös ebéd és persze közös szolgálat a délutáni istentiszteleten.

Tavaly ősszel, november 14–15-én is sort kerítettünk egy ilyen ifihétvégére.

A szombati napot kosár, röpi, egyéb játékok és vetélkedők indították, melyeknek legfontosabb hozzávalói a következők voltak: tojás, spagetti, és sok-sok... cipő J.

A délutáni tevékenységek már az imaház alagsorában folytak. Itt különböző műhelyek közül lehett választani: volt aki a foltvarrásban (patchwork) próbálta ki a türelmét és kézügyességét, mások pedig a sütés-főzésben, ahol kóser-kaja készült, Bíró Zoltán vezetésével. Aki sem foltot nem varrt, sütni sem sütött, az még mindig bekapcsolódhatott akár a ligrettózásba, akár a filmnézésbe, vagy a maffiázásba. Mindenki találhatott kedvérevaló tevékenységet.

Vasárnap mind a délelőtti, mind a délutáni istentiszteleten a fiatalok szolgálata kapott teret: reggel zenés áhitat, imaóra levezetése, délután közös éneklés és bizonyságtételek formájában.

Az egész napot az imaházban töltöttük, s a közös ebéd után, csoportokra oszolva, nemcsak a kvíz cseles kérdéseit kellett megválaszolni, hanem különböző kihívásoknak is eleget tenni, próbára téve tudásunkat és találékonyságunkat.

A délutáni alkalom kezdetéig megmaradt időt a szolgálatra való felkészülés töltötte ki.

Mozgalmas és vidám volt ez a két nap, melyet nemcsak egymás társaságában, de Isten jelenlétében is tölthettünk, Tőle és egymástól tanulva. A szolgálatok során pedig arra is lehetőségünk nyílt, hogy továbbadjunk valamit abból, amivel Isten gazdagabbá tett minket.

Folytatni kívánjuk ezt a hagyományt, nem a megszokás vagy a programszervezés kedvéért, hanem mert hisszük, Isten ezeket az alkalmakat is felhasználja arra, hogy eggyé tegyen, olyan közösséggé formáljon, ahol érezhetően Ő van jelen, Ő a középpont, Érte és Róla szól minden.

Varró Klári